> > > A kisgyerek ül a reggeliző asztalnál:
> > > - Anyu, kérek még egy pohár kakaót!
> > > - Szolgáld ki magad!
> > > - Minek az ilyennek gyerek?
> > >
> > >
> > > Négyéves fiam sehogy sem boldogult a köhögés elleni szirupja
> > > kupakjával, és végül azt kérdezte: - Miért nem tudom én ezt
> > > kinyitni?
> > > - Mert biztonsági zár van rajta, hogy gyerekek ne tudják kinyitni. -
> > > feleltem.
> > > Még egyszer próbálkozott a kupakkal, aztán azt kérdezte:
> > > - De honnan tudja, hogy én gyerek vagyok?
> > >
> > >
> > > Egy esős őszi délutánon az ismerősünk és a kisfia a kandalló előtt
> > > ülve régi fényképalbumokat nézegetett. A gyerek hosszan
szemlélte
> > > anyja gyerekkori fényképeit, majd egy idő múlva megkérdezte:
> > > - Mami, amikor te kislány voltál, minden fekete-fehér volt?
> > >
> > >
> > > Szomszédaink hároméves kislánya, Julika nagyon szeretett volna
> > > kutyát, de a mamája nem engedte. Egyszer, amikor átmentünk
hozzájuk
> > > vendégségbe, Julika boldogan újságolta, hogy a mamája azt
mondta, fog
> > > kapni kutyát.
> > > Meglepetten kérdeztük:
> > > - Mikor?
> > > Julika büszkén jelentette be:
> > > - Majd ha a disznók repülnek.
> > >
> > >
> > >
> > >
> > >
> > > Meglátogattam egy ismerősömet, aki nem találta mobiltelefonját.
> > > Keresgélés közben a kislánya egyszer csak izgatottan azt
mondta:
> > > - Tudjátok, mit kellene végre feltalálni? Olyan vezetékes,
> > > bedugaszolható telefont, ami sosem tűnik el.
> > >
> > >
> > > Amikor vidékre költöztünk, a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy
két
> > > kocsival megyünk. Nyolcéves fiunk aggódva kérdezte:
> > > - Mit csinálunk, hogy ne szakadjunk el egymástól?
> > > - Lassan megyünk, hogy az egyik kocsi követni tudja a másikat -
> > > igyekeztem megnyugtatni.
> > > - De mi lesz, ha mégis elszakadunk egymástól? - faggatott
tovább.
> > > - Akkor, azt hiszem, többé nem látjuk egymást - ugrattam.
> > > - Értem - mondta -, akkor én a mamával megyek.
> > >
> > >
> > > Templomunkban áldozáskor a gyerekek nemcsak kenyeret
kapnak,
> > > hanem egy kis bort is. Istentisztelet után a pap félrehívott, hogy
> > > hétéves fiamról beszéljen velem.
> > > - Kérem, szóljon Jánosnak - mondta szelíden -, hogy a bor után
> > > mindig áment kell mondani, nem azt, hogy "hu, de finom!"
> > >
> > >
> > >
> > > Valamelyik nap a telefonnál találtam rá hároméves fiamra, s amint
> > > meglátott, gyorsan letette a kagylót.
> > > - Mit csináltál? - kérdeztem tőle.
> > > Azt mondta, hogy Kati nagynénjét hívta fel.
> > > - Hogy hívhattad Kati nénit? - kérdeztem. - Hiszen nem is tudod a
> > > számát.
> > > - De igen, tudom. És fel is hívtam - felelte.
> > > Hosszan győzködtem, hogy nem hívhatta fel, mivel nem tudja a
> > > számát, de ő csak erősködött, hogy igenis beszélt vele.
> > > - Jól van - mondtam végül -, ha tényleg beszéltél vele, hadd
> > > halljam, mit mondott.
> > > Erre a fiam így felelt:
> > > - Azt mondta, hogy rossz számot hívtam.
> > >
> > >
> > > Harmadik gyermekem megszületése után nem sokkal sógorom
> > > karjára vette a kisbabát, mire a kislányom így figyelmeztette:
> > > - Vigyázz, el ne ejtsd, mert neked kell helyette másikat csinálni! > > >
> > >
> > > Figyelmeztettem gyerekeimet, a nyolcéves Andrást és a tízéves
> > > Karcsit, hogy ne kerékpározzanak, amíg én elmegyek a tőlünk
nem
> > > messze lévő repülőtérre repülést oktatni. Indulás előtt még
kivittem
> > > a telefont a verandára.
> > > Óra közben a tanítványommal a házunk felett köröztünk, így
láttam,
> > > hogy Andris javában bicajozik. Rádión beszóltam a toronyban az
> > > irányítónak, és megkértem:
> > > - János, légy szíves, szólj oda hozzánk, és mondd meg
Andrásnak, hogy
> > > azonnal hagyja abba a biciklizést, és menjen föl a szobájába!
> > > András vette fel a telefont, és János szóról szóra elismételte
neki,
> > > amit mondtam. Amikor hazaértem, András az ágya szélén ült, és
> > > megilletődött ábrázattal nézett rám.
> > > - Ne haragudj, mama - mondta. - Mégis felültem a bicajra, de
Isten
> > > meglátott és felküldött a szobámba.
> > >
> > >
> > >
> > > Két kisfiamat elvittem egy temetésre. Odaúton igyekeztem őket
> > > felkészíteni az eseményre, elmagyaráztam, mi fog történni és
hogy
> > > szerintünk mi lesz az emberrel a halál után. A fiúk a szertartás
> > > alatt jól viselkedtek. A sírnál azonban rá kellett jönnöm, hogy
> > > mégsem magyaráztam el mindent olyan alaposan, ahogy hittem.
Négy éves
> > > fiam hangosan megszólított:
> > > - Mami!
> > > - Tessék - suttogtam.
> > > - Mi van a dobozban?
> > >
> > >
> > >
> > > Egyik nap felhívtam egy barátomat valami fontos ügyben. Az
öccse
> > > vette fel a telefont. Azt mondta, nincs otthon a testvére, ezért
> > > megkérdeztem, hagyhatok-e üzenetet. Mire ezt felelte:
> > > - Sajnos nem, nincs üzenetrögzítőnk.
> > >
> > >
> > >
> > > Tegnap leszedtük a karácsonyfát, mert már nagyon hullott.
Persze
> > > minden csupa tűlevél lett. Akkor vettük észre, hogy a lányunk (4)
egy
> > > lapátnyi tűlevelet terített el a szőnyegen.
> > > - Te mit csinálsz?!
> > > - Segítek nektek, hogy mindenhova egyenletesen jusson.
> > >
> > >
> > >
> > > Balázs fiam 8 éves volt, és a karácsonyra készülődtünk. Ekkor
még
> > > mindig úgy tudta, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, és tőle is
kell
> > > kérni.
> > > Sorolta is, miket kér: legót, kisautót, könyvet.
> > > Már a sokadiknál tartott, amikor közbeszóltam:
> > > - Nem lesz ez egy kicsit sok?
> > > - Úgy kérdezed, mintha ezt mind neked kéne megvenni -
válaszolta
> > > méltatlankodva a fiam.