Neveket akarok hallani, kik 56’ hóhérai,
Kik hoztak ítéletet, egy tiszta forradalom felett.

Mert a bűn az csak bűn marad, kezükhöz vér tapad,
Istentől embertől, ne várjon irgalmat.
Ezernyi áldozat most, sírjából felmutat,
Gyilkos és áruló, szent földben, nem nyughat!

Neveket akarok hallani, én nem tudok megbocsájtani,
A hosszú börtön évekért, a porba hulló könnyekért.

Mert a bűn az az csak bűn marad, kezükhöz vér tapad,
Istentől embertől, ne várjon irgalmat.
Ezernyi áldozat most, sírjából felmutat,
Gyilkos és áruló, szent földben, nem nyughat!

„Azt várja tőlünk most a világ, hogy pusztán keresztényi könyörületből, bocsássunk meg, lépjünk tovább?!
Bocsássunk meg azoknak, akik gyermeket lánctalppal tapostak?!
Akik a sortüzet vezényelték, bocsássunk meg a mészárlásért?!
A sok évnyi kegyetlen megtorlásért?!
Felejtsük el, hogy arccal lefele temették a magyart?!
Hogy sokaknak csak az emigráció maradt?!
Felejtsük el, a kínzások iszonyú borzalmait?!
A halálra ítéltek utolsó szavait?!
Bocsássunk meg, s majd ítél a történelem?! Hát nem, nem és nem….!”

Mert a bűn az csak bűn marad..!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés